Albertkázmérpuszta egyutcás falu az osztrák határ mellett. Terüllete királyi birtok volt, 1766-ban Mária Terézia nászajándékként adta lányányak, Mária Krisztinának és férjének, Albert Kázmér hercegnek. A herceg a XIX. század elején mintagazdaságot létesített itt, a munkaerőhiány miatt 40 német családot telepített le, a saját költségén épített házakba, földet adott nekik, ők a termés felével adóztak. A földek művelése meghatározott vetésforgóban történt. A településen iskola és fogadó is létesült. A XIX. század második felében korszerű technológiával felszerelt lakatos és kovácsműhelyek létesültek, 1897.-ben emeltek templomot, 1904.-ben központi gépjavító és szerőműhelyt létesítettek, és áramot is termeltek a megyei hálózat számára.
Trianon után közvetlenül a falu mellé került az osztrák határ. A '30-as népszámlálás szerint még 420 lakosa élt itt. 1938-ban felszámolták a majorságot, '46 után pedig a vasfüggöny miatt nehézzé vált a közlekedés, a közfunkciók pedig a szomszédos településeken voltak.
Az orosz megszállás megszűntével javulni kezdett a település helyzete, jelenleg 20 álandó lakos él Albertkázmérpusztán, viszont sok hétvégi ház is van, osztrákok előszeretettel vásárolnak telket. A régi házak egy résztét felújítják, mások helyett újakat építenek. A legtöbb telektulajdonos elsősorban hétvégén látogat ide.
